A jelen...

A BTE Edelény Labdarúgó szakosztályának jelenlegi szakmai vezetése 2008. elejétől munkálkodik ebben a felállásban. Tevékenységünket társadalmi munkában, ingyen végezzük, mert imádjuk a focit, szeretjük és tiszteljük azokat a focista fiatalokat, edelényi értékeket, tradíciókat, melyek az elmúlt évtizedekben kialakultak a Bódva-völgyi kisvárosban. Annak ellenére is, hogy nincs könnyű dolgunk...

Csapataink, labdarúgóink egytől-egyig büszkeségre adnak okot. A fiúk 90-95 %-ban edelényiek, fiatalok, agilis, egymást szerető és tisztelő emberek, akik imádnak focizni. A felnőtt csapat átlagéletkora alig 23 év, ami azt gondolom elgondolkodtató tény, rengeteg 17-19 éves srác a felnőtt csapat biztos kezdő tagja. S ami még ettől is sokkal fontosabb, igazi barátok, sokkal többek, mint csapattársak, akik kifutnak a gyepre, fociznak egy kicsit, majd haza mennek. Nálunk nemcsak a vezetők, de a labdarúgók is abszolút amatőrök, sem meccspénz, sem egyéb anyagi támogatás nem jut és nem jár a fiataloknak, éve óta valóban ingyen és nem megélhetési futballistaként fociznak. Ez azt gondoljuk, hogy a mai világban egyedülálló és elismerésre méltó. Ja, és a csapat gerince évek óta együtt van, a legkevesebb eligazolást mi produkáltuk, mintahogy hozzánk viszont szívesen jönnek olyanok, akiknek fülébe már eljutott, hogy Edelényben - a sok-sok mesterségesen  gerjesztett, irigy és kicsinyes megnyilatkozás ellenére -, igazi CSAPAT van!!!     

Mi extra dolgokat nem tudunk ígérni, csak tisztességes munkát, kemény edzéseket, lelkes szurkolókat, jó hangulatú hazai találkozókat, erkölcsi megbecsülést és szeretetteljes légkört, mert erre mindig  "futni fogja" a szerény költségvetésből...

A múlt és egy csipetnyi futball-történelem...

Egy visszaemlékezés az edelényi "hőskorból" Németh László, azaz "Latya" tollából, a Bódva-Vize című lap 2008. évi 4. számából:

Egy egykori csapattag visszaemlékezései

Öröm volt abban a legendás együttesben és az akkori szépszámú közönség előtt játszani. Miután az 1977-78-as megyei bajnokságot megnyertük a Hejőcsabát megelőzve 4 ponttal, jogot szereztünk arra, hogy két sikeresen megvívott oda-visszavágó mérkőzés révén az NB.II.-ben kerülhessünk. Mindez azért történhetett, mert a Magyar Labdarúgó Szövetség az 1978-79-es évadban a bajnokság III. osztályát megszüntette. Mondanom sem kell, hogy óriási volt a felbuzdulás a városban és nagyon bíztak a csapatban, amiben fiatalabb és idősebb rutinos játékosok vegyesen szerepeltek. Az akkori vezetőség így foglalt állást: „Nem régiben rendkívüli elnökségi ülésen tárgyaltuk meg a csapattal kapcsolatos problémákat. Ha sikerülne a feljutást kiharcolnunk, biztosítani tudjuk a szükséges feltételeket!”

Ezek után következett az első összecsapás hazai környezetben, a Szabolcs megyei bajnok Nyírbátor ellen, 4.000 néző (!) előtt.

Edelény-Nyírbátor 5-0 (1-0) ez lett a vége, a csapat összeállítása pedig a következő volt:

Banga D. – Dálnoki M., Matiscsák J., Farkas Z., Hajas I., Makróczi B., Horváth E., Koleszár Gy., Németh L., Horváth A. (Boros G.), Takács Gy.  Góllövők: Takács Gy. (2), Németh L. (2) és Horváth E.

A mérkőzés első félidejében még küzdelem volt, de a szünet után helyzeteinket nagyszerűen kihasználva, akár még nagyobb arányban is nyerhettünk volna. Mivel a visszavágón Nyírbátorban csak 1-0 arányban kaptunk ki, jöhetett a volt NB.III.-as Borsodi Bányász elleni folytatás, méghozzá először idegenben, vagyis Sajószentpéteren 3.500 néző előtt, akik között rengeteg edelényi szurkoló volt.

„Szeretnénk feljutni, remélhetőleg ezért a játékosok is megtesznek mindent, s akkor augusztustól rangos találkozókkal szórakoztathatjuk szurkolóinkat!”

Nos, a játékosok meg is tettek mindent…

De ne vágjunk a dolgok elébe, július 5-én következett a sorsdöntő találkozó 6.000 (!) néző előtt, szó szerint „feszült légkörben”, hiszen a második félidőben óriási égzengés és zivatar volt.

A találkozót a nagyszerű NB.I.-es játékvezető Mohácsi vezette.

Edelény-Borsodi Bányász 3-1 (1-0)

A góllövők: Németh L. (2) és Koleszár.

Végig mi irányítottuk a játékot, a vendégek csak elvétve veszélyeztették a kapunkat. A 2. félidő képe és játéka alapján mondhatom, hogy megérdemelten jutottunk az NB.II.-be.  Óriási ünneplés volt a találkozó lefújása után, a nézők betódultak a játéktérre, s levegőbe dobálták a játékosokat. Nagy volt az öröm, mint később kiderült, túl korán…

Következzen egy részlet az Észak-Magyarország pár nappal későbbi írásából:

„ A napokban elterjedt Borsodban, hogy az NB.II.-be jutott Edelényi Bányász labdarúgó csapata nem vesz részt az NB.II.-es bajnokságban. Az okok között emlegették a megfelelő bázis hiányát. Nos, az illetékesektől megtudtuk, hogy az ÁFÉSZ-en kívül a borsodsziráki TSZ vállalta a patrónus szerepét. A támogatás azonban nem elegendő. Ezért a Szénbányászati Tröszt támogatására is szüksége van a rokonszenves csapatnak. Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha kompromisszum születik. Az érdekeltek tárgyalásokat kezdeményeztek, amelyek még nem fejeződtek be. A valószínű megoldás az lesz, hogy az Edelény a jövőben Borsodi Bányász néven működik majd a sajószentpéteri klub égisze alatt, s a hazai mérkőzéseket felváltva játsszák Sajószentpéteren, illetve Edelényben.”

Hát így is lett… Óriási csalódás volt ez a végkifejlet a nézőknek és nekünk játékosoknak egyaránt… A következő bajnokságot Edelényi Városi SE. néven a legalacsonyabb körzeti (járási) osztályban kezdte el focicsapatunk 1980-81-ben.

(Bódva-Vize 2008)

A jelenről és a jövőről ... 2010-ben

Azóta felverekedte magát a Megyei II. osztály Északi csoportjának meghatározó csapatai közé, s a 2008-2009-es bajnokságban, ha csak egy hajszállal is, de lecsúszott a feljutást jelentő első helyről. Miután visszalépés nem volt a Megyei I. osztályban, így a 2009-2010-es bajnokságban ismét a megyei 2. vonalban küzdöttek csapataink, a cél viszont már egyértelmű volt, bajnokságot nyerni és feljutni a Megyei I. osztályba! A terveket siker koronázta, nem is akármilyen, hiszen felnőtt csapatunk hibátlan, 100 %-os teljesítménnyel lett bajnok, méghozzá úgy, hogy ilyen már több mint 70 éve nem történt Magyarországon! Roppantul büszkék vagyunk csapatunkra, ez igazi férfi munka volt! Különösképpen azért, mert a bajnoki siker küszöbén városunkat, pályánkat olyan súlyos árvíz pusztította, amit több évig, évtizedig tart majd kiheverni.